A tanulás nem egyszerű dolog, az, hogy gyermekünk sikeresen veszi-e az akadályokat több tényezőtől is függ.
Az egyik ilyen tényező a tanulási szokás, most ezt nézzük meg egy kicsit bővebben.
A tanulási folyamat sikeressége érdekében fontos, hogy megfelelő tanulási szokásokat alakítsunk ki a gyerekeknél. Ezeket a szokásokat már kisiskoláskorban el kell kezdeni kialakítani. Amikor a gyermek bekerül az iskolába, el kell fogadnia egyfajta szokásrendszert, amely magába foglalja a tanulási szokásokat is. Kialakult szokás, rend szerint folyik az oktatás az iskolában, a gyerek ehhez megtanul alkalmazkodni, elfogadja azt.
Az otthoni tanuláshoz, munkához is jó, ha kialakítunk egy szokásrendszert, amelyet következetesen betartunk mi is, és betartatunk a gyerekkel is.
Hogyan alakítsuk ki ezt a szokásrendszert?
Mint már említettem, már kisiskoláskorban elkezdhetjük kialakítani a szokásokat. Erre már az első időszakban azért van szükség, hogy a gyerek időben elsajátítsa a megfelelő szokásokat. Miután a gyerek beilleszkedett az iskolába, kialakult az ottani és a délutáni napirendje, kezdhetjük el kialakítani az otthoni szokásokat. Ezekkel a szokásokkal alkalmazkodni kell a gyerek elfoglaltságához.
Ismerni kell a gyerek teherbírását, test, szellemi képességeit. Mindezeket vegyük figyelembe, mikor a rend kialakításáról beszélünk.
Mindenképpen váljék szokássá, hogy hazaérve az iskolából ne egyből a tanulásnak kelljen nekiállnia. Először mindenképpen pihenjen, egyen, igyon. Beszélgessünk egy kicsit, kérdezzük meg mi történt aznap az iskolában.
Alakítsunk ki a gyermek számára egy helyet, ahol nyugodt körülmények között tanulhat.
Kezdetekben tervezzük meg közösen, hogy milyen sorrendben fogja elvégezni a feladatait. Később, ha már szokásává válik menni fog egyedül is. Készítsen ki minden szükséges eszközt, amire a munkája során szükség lesz. Így elkerülhető, hogy tanulás közben kutasson, matasson, pakolásszon. A figyelmét nem tereli el a felesleges rakodás.
Beszéljük meg vele, hogy melyik feladattal érdemes kezdeni a munkát. Írásbeli, vagy szóbeli, könnyebb, vagy nehezebb. Próbáljunk meg egyfajta időintervallumot is felállítani, és ezt betartani. Ezzel elkerülhetjük, hogy a gyerek egy feladattal túl sok időt eltöltsön, illetve, hogy csak üldögéljen a munka felett, de ne haladjon. Egyes feladatok közé iktassunk be szüneteket, amikor a gyerek lazíthat, kikapcsolódhat egy kicsit.
Ha igényli, akkor bátran hallgassuk meg a szóbeli feladatokat, vannak ugyanis olyan gyerekek, akiknek ez nagyon sokat jelent. Lehet ez egy memoriter, egy kiselőadás, vagy akár valamilyen szóbeli tanulnivaló. Biztosítsunk számára önállóságot, fogadjuk el, ha azt mondja tudja ezt ő egyedül is. Ha végzett az önálló munkával, akkor ellenőrizzük le, javításra akkor is lehetőség nyílik. Akkor segítsünk, amikor ő igényli, vagy végképp nem megy a feladat megoldása. A segítség sosem az legyen, hogy megoldjuk a gyerek helyett, hanem rávezetjük a megoldásra. Csak ebben az esetben éli át a sikerélményt.
Az otthoni tanulásnak éppen olyan fontos szerepe van, mint az iskolainak. Ezért ne hanyagoljuk el, segítsük a gyereket, hogy minél sikeresebb legyen!
