Integráltan vagy ne? - Az integrált oktatás előnyei-hátrányai, módjai

A közelmúltban az oktatásban előtérbe került az integráció kérdése.

De mit is jelent pontosan az integráció?

Leegyszerűsítve: együttnevelés. Vagyis az oktatási intézményekben együtt nevelik, oktatják azokat a gyerekeket is a többiekkel, akik eddig speciális intézményekbe jártak.

Az integrációnak több formája van:

1. Spontán integráció

Nem tudatos.

A speciális nevelési igényű gyerekeket nem vizsgálják meg, és nem is foglalkoznak külön a fejlesztésükkel, hanem az osztályban, a többiekkel együtt tanulnak mindent. Ők azok, akik „nagyon buta” gyerekként lesznek később számon tartva, és a pedagógus is sokszor gyakorlatilag lemond róluk – hiszen ilyen keretek között, ilyen osztálylétszám és követelmények mellett nem is igen van más lehetősége.

Mindig jobb tehát, ha úgy gondoljuk, hogy gyermekünknek bármilyen tanulási problémája van, a dolgok végére járni, szakemberhez fordulni – csak így fog gyermekünk a megfelelő oktatási formában, a megfelelő fejlesztésben biztosan részesülni.

2. Helyi, lokális integráció

A gyerekek közös épületben tanulnak, de külön csoportban, és a két fél között semmilyen kapcsolat nincs – ez gyakorlatilag egyfajta szegregációs forma, a régi kisegítő osztályok működtek ezen elv alapján. Kirekesztő oktatási forma, de sajnos néhány helyen még mindig találkozhatunk hasonló megoldással. Ha van lehetőség rá, igyekezzenek ettől megkímélni a gyerekeket!

3. Szociális integráció

Tanulmányi időben a gyerekek külön csoportban vannak, de a szabadidőben tudatosan keverednek. Ez az első lépcső a valódi integráció felé. A gyerekek nem akadályozzák egymást a tanulásban, a szabadidejükben pedig – ha valóban teremt rá az iskola és a pedagógus lehetőséget – megismerhetik egymást, megtanulhatják kölcsönösen elfogadni egymást.

Az integráció legmagasabb formája: a funkcionális integráció. Ennek elérése a fő cél. Két formája van:

4. Részleges integráció

Bizonyos tantárgyakat külön, kiscsoportos foglalkozás keretében tanulnak a gyerekek – jellemzően a főbb tantárgyakat, mint a magyar, vagy a matematika -, de a tanulmányi munka többi részében, napköziben és a szabadidőben együtt vannak társaikkal.

A tanulási folyamat így hatékony, mégis sokkal több időt töltenek együtt a többi gyerekkel. Mindkét gyerekcsoport profitálhat ebből a formából, mert nem akadályozzák egymást a tanulásban, viszont biztosítanak nekik kellő lehetőséget az együttléthez. Megismerhetik egymást, valódi barátságok alakulhatnak ki, és mindkét csoport rengeteg toleranciát tanulhat egymástól. Az egymástól való tanulás megkönnyíti a közös tantárgyak esetében is a folyamatot – a gyerekek általában szívesen segítenek egymásnak, sőt sok esetben az amúgy speciális nevelési igényű gyerek tud pl. rajzban, vagy technikában, énekben, testnevelésben segíteni társainak – hiszen ők is lehetnek tehetségesek valamiben! Talán ez a legideálisabb tanulási forma.

5. Teljes integráció

A teljes időt együtt töltik a gyerekek, úgy hogy mégis külön tanrend szerint tudnak haladni.

Ez a forma pedagógusoktól – gyakran egyszerre két pedagógus foglalkozik csoportfoglalkozás keretében egy teremben a diákokkal – nagyfokú rátermettséget és türelmet, folyamatos többszintű differenciált tanítást, a gyerekektől pedig nagyfokú toleranciát, és önálló munkát követel meg.

Ebben a formában a gyerekek azonban könnyen akadályozhatják egymás tanulási folyamatát, ha nem tudnak a saját tevékenységükre kellőképpen koncentrálni, ami – valljuk be – sokszor előfordul.

A tanárnak meg kell szoknia, hogy többfelé figyeljen – nem is ez a probléma, mert a modern oktatási módszerekkel dolgozó szakemberek ezt amúgy is csinálják – , a probléma az osztálylétszám lehet ebben az esetben.

Törvényi háttér

A hatályban lévő törvények kimondják, hogy „A fogyatékos gyermek joga, hogy a különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljön.”(1993.LXXIX. okt. törvény)

(A mai gondolkodásmód szerint a fogyatékos szót nem használjuk – megbélyegző kifejezés, és túl általános – helyette a speciális nevelési igényű jelent meg, amely valóban jobban fedi a valóságot. A két kifejezés azonban ugyanazt jelenti, a törvényben is szinominák.)

„Speciális nevelési igényű gyermek iskolai nevelése és oktatása az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési oktatási intézményekben, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban, vagy a többi gyermekkel együtt, azonos osztályban, külön, vagy közös nevelésben részesüljön.”(2003. Közoktatási törvény, 30. §. 2. pont)

A cél tehát egyértelműen az, hogy az iskolák inklúzivak (befogadók) legyenek, valamennyi gyermeket a lakóhelyéhez közeli intézménybe vegyék fel, amelyek felkészültek erre a feladatra.

Az ENSZ a fogyatékos személyek esélyegyenlőségére vonatkozó alapszabályzata kimondja:„Az államok biztosítsák integrált formában az egyenlő alap- közép és felsőfokú oktatási lehetőségeket a fogyatékos gyermekek, fiatalok, felnőttek részére.”

Integráció a gyakorlatban: működik?

Működik.

Az integráltan dolgozó iskolák pedagógusai azt tapasztalták, hogy az integráció mindkét gyermekcsoportnak hasznos.

Az osztályok tanulói megtapasztalhatják a segítségnyújtást, erősödik a toleranciájuk, megtanulják elfogadni a másik embert, a „másságot”. Kialakul a két fél között egy erős érzelmi kötődés.

Az integrált tanulók szociális viselkedése megváltozik, különböző tanulási technikákat, magatartási formákat, normákat, mintákat látnak maguk előtt, s ezeket ők is elsajátítják, követik és betartják. Mindez nagyban hozzásegíti a speciális nevelési igényű gyermek későbbi beilleszkedését a társadalomba, s lehetővé teszi őket egy önálló életvitel kialakítására.

Milyen előnyökkel jár az integráció a szülők számára?

1. A gyermeket nem kell kiszakítaniuk a megszokott környezetéből.

2. A szülőknek nem kell messzire kísérniük a gyermeket, illetve nem kell kollégiumba adni.

3. Megszünteti az integráció a stigmatizálást, a diszkriminációt, elfogadóvá, toleránssá neveli mindkét csoportba tartozó gyerekeket

4. Csökkenti az iskolai kudarcok kialakulását.

5. Nagy segítséget nyújt az előítéletek leküzdéséhez

6. Fokozza a gyermek teljesítőképességét.

Láthatjuk, nem kell félni az integrációtól sem speciális nevelési igényű, sem pedig normál gyermek szülőjeként. Működőképes dolog, amely már sok iskolában bizonyított.

Ahhoz, hogy az integráció sikeres legyen mindhárom félnek, gyereknek, szülőnek és pedagógusnak szorosan együtt kell dolgozni. Ha mindez megvalósul és a tárgyi feltételek is adottak a siker biztosított.