Szülőként, vagy akár pedagógusként sincs egyszerű dolga az embernek, ha magatartás-zavarral szembesül. Nézzünk pár jó tippet, hogy lehet bevonni a tanulásba az ilyen örökmozgó "rosszalkodó" gyerekeket.
1. Fontos, hogy a gyermek figyelmét folyamatosan, huzamosabb ideig fenntartsuk.
Ennek érdekében megfelelő motiválásra van szükség. A feledatok iránti érdeklődését csak így lehet fenntartani.
2. Lényeges szerepe van az iskolai ültetésnek - ezeket a gyerekeket nem szabad olyan helyre ültetni ahol kívül esbek az úgynevezett „aktív” téren. Minden esetben olyan helyen üljön, ahol aktívan be tud kapcsolódni a munkába, közel van a pedagógushoz.
3. Nem szabad a gyermeket túlterhelni, olyan követelményeket állítani elé, amelyeket nem tud teljesíteni, mert ezekben az esetekben sorozatos kudarc éri és ez elveszi a kedvét a tanulástól. Ezért fontos, hogy megismerjük a gyereket, tudjuk, hogy mire képes, mi az amiben biztos a siker. Mindig olyan feladattal terheljük le, amelyben sikerélményhez jut, de azért ehhez dolgoznia is kell. Erősítsük a sikeres oldalát, ezáltal növeljük az önbizalmát.
4. Fontos a megfelelő szabályok kialakítása, Kell, hogy tudja a gyerek, hogy mi a jó és mi a rossz, mivel jár, ha megszegi a szabályokat. Tehát tisztában legyen a következményekkel. A tanár, a szülő részéről nagyon fontos a következetesség. Ha ez hiányzik megzavarja a tanuló viselkedését, nem tudja mihez tartsa magát. A közösen alkotott szabályok egyfajta biztonságot jelentenek a gyerekeknek, tudja, hogy milyen viselkedési formát várnak el tőle.
5. Fontos a reális énkép kialakítása. Ebben nagy szerepe van a visszajelzéseknek. Ha legtöbbször negatív visszajelzéseket kap az rombolja az énképét. Ezért törekedni kell arra, hogy sokszor érje pozitív visszacsatolás a gyereket. Ebben jelentős szerepe van a szülőnek és a tanárnak egyaránt.
Szigetfalvi Mariann
Szigetfalvi Mariann
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése