
Az ilyen gyerekek keveset beszélnek, az iskolába bekerülés időszakában sok gyerek szókincse nagyon korlátozott terjedelmű. Általában szavakkal, vagy rövid egyszerű tőmondatokkal fejezik ki magukat.
Sok esetben ez olyan problémát okoz, hogy a gyerek nem érti pontosan, miről is van szó, illetve az olvasottak során sem tudja értelmezni a szöveget. Ez tehát az egész iskolai életére és ezzel együtt a későbbi pályájára is kihathat.
Miből fakad ez?
A mai digitális világban sajnos egyre jobban háttérbe szorul a beszéd, és annak jelentősége. A gyerekek ott ülnek a TV, a képernyő előtt, és ez eléggé beszűkíti a világukat. Arról amit látnak is nehezen számolnak be. Az iskolában is sok helyen előtérbe került a számonkérés során a tesztek írása, ezzel együtt háttérbe került a beszéd fontossága. Hiszen sokkal egyszerűbb felmérni a gyerek teljesítményét egy teszttel, mint egy szóbeli felelettel.
A probléma természetesen árnyalt: vannak olyan gyerekek, akiknek a szókincse szélsőségesen kevés, de legtöbbször a hétköznapok során szinte alig tűnik fel a szókincs gyérsége. A baj akkor kezdődik igazán, amikor mondjuk számot kell adni az olvasottakról az iskolában, netán szóban be kell számolni valamiről, vagy valamilyen eseményen azt várjuk a gyerektől, hogy szépen fejezze ki magát. Ilyen esetekben nem lehet a saját fiatalos nyelvezetét használni, hanem választékosan kellene magát kifejezni.
Ugyanilyen problémás helyzet adódik az írásbeli szövegalkotás során. A gyerekek nehezen találják a szavakat, nem használnak választékos kifejezéseket, sokszor teljesen egysíkúak az irományok - azokra a modern, de nem túl szép kifejezésekre hagyatkoznak, amelyeket a TV-ből lestek el a különböző sorozatokból, valóság-showkból. Persze nem is azt várjuk, hogy irodalmian fejezze ki magát, csupán annyit, hogy a korának megfelelő széles szókinccsel tudja ezt megtenni, ha kell akkor választékosabban és egész, kerek mondatokban - hiszen a későbbi életük során gyakran lesz szükség erre.
Mit tegyünk, hogy ez ne így legyen?
Beszélgessünk sokat a gyerekkel, már egész kicsi korától kezdve. A gyerekek szeretnek beszélni, mesélni, főleg ha látják, hogy ilyenkor a felnőtt figyel rájuk, és nem csak fél füllel, rövid, egyszavas válaszokkal reagál a beszámolókra. Ha a családban nem szokás a beszélgetés, akkor a gyerek is ezt a rövid, tömör formát fogja követni, hiszen ezt a mintát látja maga előtt. Tehát először gondoljuk át, hogy a családban milyen szokások uralkodnak, és ha kell , akkor próbáljunk meg változtatni rajta.
Partnerek legyünk a beszélgetésben. Teljes figyelemmel forduljunk a gyerek felé, ha beszél, javítsuk ki, ha szükségesnek látjuk. Mindig törekedjünk arra, hogy egész mondatokban fejezze ki magát.
A gyerek szókincsét folyamatosan fejleszteni bővíteni kell. Erre szüksége van ehhoz, hogy az érkező információkat megfelelően fel tudja dolgozni.
Sokszor olyan kifejezések jelentését nem ismeri, amelyek számunkra teljesen egyértelműek. Tapasztalatom szerint a gyerekek használnak is olyan szavakat, amelyeket nem értenek.
Érdemes a gyerektől megkérdezni egy meseolvasás, vagy tanulás során, hogy érti-e minden szavát. A mesékben sok olyan kifejezés van, főleg a régies szavak, amelyek magyarázatra szorulnak. Ezeket mindenképpen emeljük ki. Magyarázzuk meg, fogalmazzuk meg, hogy mondanánk ezt manapság.
A szómagyarázatnak nem kell okvetlenül száraz, szóbeli magyarázatnak lennie. Sok olyan változatos formája létezik, amely játékosabb, és a gyerek élvezi is, pl. Rajzold le! Keresd ki a képek közül az ide illőt! Csoportosítsd a hasonlókat! stb…
Beszéltessük a gyereket képekről! Erre kiválóan alkalmasak a könyvek illusztrációi. Kérjük, hogy mondja el mit lát, és biztassuk hogy ez a beszámoló legyen minél érzékletesebb. /Mond el, hogy mit látsz a képen úgy, hogy csukott szemmel én is lássam!/
Mindezek apró, hétköznapi segítségek, csak egy kis odafigyelést igényelnek, de megérik a fáradtságot. Büszkék leszünk, ha gyermekünk minden helyzetben az életkorának megfelelően, választékosan fejezi ki magát.
Szigetfalvi Mariann