A meghatározás igen nehéz, sokoldalú, nem lehet egyértelműen definiálni.
A meghatározások és a mögöttük rejlő tartalmak nagyban függenek a nézőponttól. Megközelíthetjük többféle szempontból a problémát, s ezek a különböző megközelítések nagy segítséget nyújtanak a viselkedési zavarokkal küzdő gyerekekkel való terápia során.:
- pedagógiai ( a vizsgálat középpontjában a az oktatással, neveléssel kapcsolatos problémák, illetve rendellenességek állnak)
- pszichológiai ( pszichés folyamatokat helyez a középpontba)
- pszichiátriai (orvosi, biológiai szemlélet)
Egy bizonyos szituációban tanúsított viselkedés bizonyos következményeket vált ki a környezetünkből: különböző reakciókat, különböző „megítélést”. Ha valaki másképpen viselkedik bizonyos helyzetekben, mint ami „elvárható” lenne, és ez sorozatosan ,többször is előfordul a környezete hamar észreveszi ezt és kimondja az ítéletet, hogy magatartászavarai vannak, nem tud viselkedni semmilyen szituációban.
Az elvárásokat az egyénnel szemben általában a környezete támasztja, de persze az egyénnek magának is vannak önmagával szemben elvárásai. Ezeknek az elvárásoknak meg akar felelni, de a viselkedést több külső és belső tényező is befolyásolhatja, pl. túl magas az elvárás amit teljesíteni kell és ez nyomasztóan hat, vagy a sorozatos kudarcok negatívan befolyásolják.
Mindezek következtében a gyermek énképe torzulhat, önértékelése csökkenhet.
Felmerül tehát a kérdés, hogy egy ilyen nem könnyen behatárolható területen ki dönti el, minek alapján hogy a gyermek magatartászavarral küzd és milyen mértékű ez a zavar?
Minden estben fontos, hogy szakember segítségét kérjük, aki megfelelő módszerekkel felállítja a diagnózist és megfelelő terápiát tud javasolni. (Nevelési Tanácsadó, Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakérői Bizottságok)
Szigetfalvi Mariann
Szigetfalvi Mariann
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése