Akkor most a gyerekem buta?

A minap hallottam ezt a kérdést egy anyukától, akinek a fiánál figyelemzavart állapítottak meg. Ez a kérdés sok hasonló cipőben járó szülőben felmerülhet látva gyermeke iskolai teljesítményét.
Nézzük, a választ...

A figyelemzavaros gyerekek sok esetben valóban alulteljesítenek, ez azt jelenti, hogy nem tudják hozni azt az elvárható eredményt, amely a képességeikből fakadhatna. Emiatt érzik sokan úgy, hogy sajnos „buta” a gyermek, pedig erről szó sincs! 
Ennek oka a figyelemzavar. A legtöbb szülő ezt a problémát nem ismeri, vagy nem akarja elfogadni, inkább belenyugszik abba, hogy a gyermeke nem teljesít az elvárásoknak megfelelően. Ez azonban alapvetően rossz szemlélet, ezzel a beletörődéssel nem használunk a gyermeknek, hanem ártunk. A mi feladatunk az, hogy gyermekeinkből a legtöbbet kiaknázzuk, amit csak a képességeik lehetővé tesznek.
Ezért nyugodtan ismerjük el , hogy a gyermek figyelemzavaros, fogadjuk el a szakemberek véleményét, és ennek megfelelően kezeljük otthon. Olyan elvárásokat, követelményeket támasszunk elé, amelyek elérése lehetséges a számára, és amelyek sikerélményhez juttatják, hiszen az ő számukra talán még nagyobb jelentőséggel bír a sikerélmény. 
Egy figyelemzavaros gyermek sokszor próbára teszi a szülő türelmét. Nem biztos, hogy mindenkinek könnyen megy ennek a problémának az otthoni kezelése, sőt azt gondolom, hogy igenis nehéz ez az út. Nehéz elfogadni, hogy a gyermek „más”, mint a többi, hogy bár a képességei megvannak, mégsem teljesít elfogadhatóan. Tudni és elfogadni kell azt a tényt, hogy a gyerek teljesítménye nem azért nem megfelelő, mert buta, hanem azért, mert figyelemzavaros. A figyelemzavar nem egyenlő a butasággal.   Ezeknél a gyerekeknél is meg lehet találni azt az utat, ami a sikerhez vezet, és éppen ez az, ami igazán nehéz feladat, mert mindenkihez más út vezet.



A következő dolgok fontosak az útkeresés közben:
  • Nagyon fontos a türelem. Soha ne lássa a gyerek, hogy a szülő elvesztette a türelmét, ideges, vagy esetleg ingerlékeny miatta, mert ez átragad rá, ami még jobban megzavarja az érzéseit. Ne beszéljünk vele emelt hangon, mindig csendesen, nyugodtan próbáljuk meg elrendezni a problémákat. 
  • Fontos, hogy a gyerek érezze a bizalmat, tudja azt, hogy a szüleire mindig, minden esetben számíthat. Ez egyfajta önbizalmat ad neki. 
  • Segítsük úgy, hogy minél több sikerélményhez jusson, hiszen ez is növeli az önbizalmát. Ezt úgy lehet elérni, hogy egyszerre csak egy utasítást, egy feladatot bízunk rá, mert ennyire tud figyelni.  Összetettebb feladat, vagy utasítás már gondot jelenthet számára, ezért ezeket a feladatokat ütemezni kell számára. Lehet, hogy a feladat megoldásánál az elején kell egy kis segítség, hogy biztos legyen a dolgában, de utána már menni fog. 
  • A munkavégzés során folyamatos visszacsatolást igényel, tehát többször is meg kell nézni, hogy hogyan halad, és jelezni kell feléje. Elég egy fejbólintás, vagy bármilyen jelzés, amiből a gyerek tudja, hogy jó úton jár. Ez kellő biztatást ad számara a további munkához.
Ezekre a gyerekekre jellemző, hogy örökösen  „ vibrálnak”, folyamatosan „készenléti” állapotban vannak, sokat mozognak, nem tudnak sokáig egy helyben megmaradni. Ezért nagyon fontos, hogy otthon megfelelő környezetet biztosítsuk számukra, és odafigyeljünk a lehető legjobb tanulási szokások kialakulására, igyekezzünk számukra biztonságot, nyugalmat, bizalommal es szeretettel teljes légkört nyújtani.
A lényeg, hogy kétségbeesés és elszomorodás helyett segítsük sok-sok figyelemmel, játékos feladatokkal a fejlődését!

Szigetfalvi Mariann



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése